Legyen tartásod

Legyen tartásod

Azt hiszem, nincs felnőtt ember  kerek e világon, akivel elő ne fordult volna, hogy átnyillaljon rajta az a szerencsétlen nyomasztó  gondolat: “…. a francba! Miért nem láttam én ezt hamarabb?”  Közben pedig nyomorultul sajog ….vagy a lelke, vagy a lába….. vagy éppen a háta.

Nőtársaimnak, kik anyából vannak, nem kell elmondani  (tudom, emlegetni se), micsoda fizikai változásokkal jár várva várt utódunk világra hozatala. Elsőszülöttemnél megtanultam, a csípőm nem azért van, hogy jelezze, a farmert abban a magasságban kell gombolni.  Ketteském pedig a nem éppen csöpp súlyával emlékeztetett rá, hogy honnan jön az én tartásom 😜.  Meg persze próbára is tette azt.  S bár piszok kemények vagyunk (mert azok!), de azért így magunk közt bevallhatjuk, olyan 8-10 kg felett már nem nagyon kapkodjuk fel porontyunkat azzal a légiesen könnyed mozdulattal, amit a médiában látottak hatására , egy bájos anyai mosollyal kísérve kötelezőnek éreznénk.  Ráadásul azon túl, hogy felvettük, még – helyzet válogatja meddig – tartani is kell. Mert csenget a vízóraleolvasó, a kis felfedezőt nem hagyjuk bent egyedül; vagy gyorsan el kell szaladni a sarki boltba, nincs idő az apró lábak tempójával haladni; vagy postai, hivatali ügyeket kell intézni.

Vagy legyen szó egy elhúzódó vásárlásról, ahol manócskánk bizony hamarabb képes megelégelni a séta adta mozgásszabadságot, s mivel tudja, az erő vele van (nem anyával), hihetetlen gyorsan képes átállni a sötét oldalra, amit súlyozva még a mélyből feltörő hangokkal, az egész üzlet tudomására is hozza. Mit tesz ilyenkor édesanyuci? Gyorsan felkapja, csípőjére ülteti, s púder helyett természetes pírral, mosolynak tűnő visszafogottsággal rebegteti pilláit az “érdeklődők” felé. Majd, a következő ¾ órában eképpen folytatja vásárlását.

S mikor a kassza csipogását már a háta mögött hagyta, fogai közt olyan szavakat mormol, amiket kisdedünknek véletlenül sem illik meghallania. Pedig fáj! A gerinc egy rally pálya ívét vette fel, a csípő olyan súllyal nyomja a lábakat, hogy azok szinte rövidülni készülnek, a derekat  meg egyszerűen csak leszakadni érezzük. Életünk szeme fénye persze boldogsággal szorongatja a frissen szerzett “vásárfiát”, gyors mosolycsere, anyának meg csendben fáj tovább.

Ilyen, és ehhez hasonló helyzetekben mit meg nem adtam volna, ha ismerem a BabaCo-t!  Meg lehet kövezni, de én nem voltam híve se a kendőnek, se a kengurunak. Mindkettőnknek kényelmetlen volt, mozgásunkban is korlátozottak voltunk. De egy csípőülőke teljesen más dimenzió. Ülőkés kialakításának köszönhetően nem éreztem volna a csípőcsontom eltévedt evolúcióját, a széles öv része pedig  (akárcsak a súlyemelőknél) az egész hátamat segített volna pályán tartani.  Akár kabáton viselve is.  Hjajj, de sokszor megkímélt volna!

Ez a magyar találmány orvosi szakvéleménnyel, és gyógytornász ajánlással  rendelkezik, s ez úgy vélem, a megbízhatóságát is szavatolja. Nem véletlen, hogy 2 év garanciát vállalnak rá….

Szerencsére, fickóink születésekor (után) nem kellett megterhelnünk egészségpénztári keretünket, legalábbis patikaszerekre nem.  Viszont a BabaCo-t nyugodtan “kitermelte” volna, mert EP-re is elszámolható.

Öröm ez nekünk, akik elhivatottsággal vannak a magyar áruk felé, hogy végre már babás témakörben is születnek ilyen kiváló magyar termékek!

Bár ezt a kort már ééééppen kinőtte kisebbikem, de azt hiszem, valamiképp részesülhetek még a cég nyújtotta előnyökből! 🙂  Facebook oldalukon (https://www.facebook.com/BabaCoCsipouloke/) lévő felhívás szerint kedvezményt kaphatok egy gyermekfotózási csomag árából  😉 Persze, azért tenni kell… 😉

Ha tetszett, megoszthatod ismerőseiddel is:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.